Hardware

Az Atari 2600, eredeti nevén Video Computer System 1977-ben azzal a céllal született, hogy egyre nagyobb sikerekké váló árkád játéktermi klasszikusokat elvigyék az észak-amerikai háztartásokba. Ez különösen nagy kihívás volt, mert az árkád gépek java 50+ chip ügyes kombinálásával készült, a programozás maga is többnyire a hardware áramkörbe kapcsolásáról szólt.

Atari 2600 light sixer alaplap
Atari 2600 négykapcsolós woody alaplap
Atari 2600 Jr. alaplap

 

 

 

 

 

 

A konzol alaplapja, bár méreteiben, letisztultságában és kialakításában változott gyártásának 1977-1992 közötti időszakában, tulajdonképpen változtatás nélkül szolgálta ki kezdetben az akkor elérhető legmagasabb videojáték minőségre áhítozókat, majd az egyre erősebb hardware-ekkel szemben alulmaradva, a szegény ember videojáték konzoljaként kezdett el funkcionálni, különösen Európában, ahol az ár többnyire felülírta az összes többi szempontot.

Az alaplap lelkét 3 chip kombinációja adja, a híres és mind a mai napig gyártott MOS-6502 lebutított, olcsósított 6507 változata, a 128 byte (!) memóriát tartalmazó RIOT RAM és az audiovizuális megjelenítésért felelős TIA, avagy Television Interface Adaptor. Ez a 3 chip volt hivatott nem csak a lényegesen összetettebb és személyre szabottabb árkád csodák adaptálására, de túlélni olyan nagyágyúkkal szemben is, mint az USÁ-ban a NES vagy a Sega Genesis (Európában Mega Drive), illetve ezen a kontinensen a Commodore 64. Az Atari 7800 pedig meglepő módon ennek a feltuningolt változata (6502C, 4 KB RAM, Maria grafikus chip).

A gép maga tehát nem sokkal összetettebb, mint az első generációs pong konzolok (érdemes összevetni legnagyobb riválisával, a meglepő módon 16bites alapra épült Mattel Intellivision-nel), ezért az összetettebb játékok hardware-es megsegítése maga a cartridge-ben található meg, akár a SARA Superchip (+128 byte RAM) a DPC (Display Processor Chip), ill DPC+ (rendkívül komplex, grafikus- és hangképességeket is átadó áramkör) vagy esetleges beszédhang szintetizátor emelné a játékélményt. Egy rendkívül komoly limit, a 4KB adat fogadására képes cartridge slot leküzdésére született meg a Bank Switching megoldás, amivel ma maximálisan 512KB érhető el a cartridge-ről (ezt nyújtja a “Harmony Encore” cartridge). Az egyik legnagyobb vívmány, melyet a posztatari érában fejlesztettek a konzolhoz, az úgynevezett Harmony Cartridge, mely egy SD kártya olvasóval lehetővé teszi, hogy a bin vagy a26 formátumban számítógépünkön lévő ROM-okat az eredeti hardware-en is kipróbálhassuk. Emellett csak a Starpath által fejlesztett Supercharger képes újraírható adathordozóról (audio kazetta) játékot betölteni.

A Pitfall II. cartridge nyákja, rajta David Crane DPC chipje
Harmony cartridge és SD kártya, csak bedugod és kész!
SARA Superchip egy AtariAge által nyomtatott áramkörön.

 

 

 

 

 

 

A hardware rendkívül jól kiegészíthető, a joystick port is lehetőséget nyújt az alternatív (billentyűzet) használatra, így a konzol bővelkedik kiegészítőkben, mint pl. a rendkívül egyszerű 8bites számítógéppé kiegészítő, egy kazettás egység, megannyi különleges irányító (nagy részük stilizált joystick), gyerekeknek szánt audio kazettás “irányító”, vagy akár a soha el nem készült, de igencsak futurisztikus mindlink, ami az agyhullámainkat (valójában a homlok izomzatának mozgását) detektálva irányította a breakout kis paddle-jét.

CompuMate, hogy a konzol jóbarátod legyen
A Supercharger a kazettákon át új erőt tölt gépedbe
Coleco Gemini Atari klón a cég Kid Vid kazettás csodájával
Féltve őrzött prototípusa a “gondolatokra” épülő Mindlink-nek
Ki ne akart volna az Atari 2600-asa előtt szörfözni vagy síelni?